software-engineering

Kommunikációval a droid hadsereg élén

Csintalan Balázs

A csapat IT felelőse, az EasySpeak mesterlövésze, minden belépő jobbkeze a regisztrációban, és a technikai akadályok elhárításában. Van sok StarWars feliratú pólója, szeret nekünk a munkahelyi projektcsapat-élményeiről beszámolni, ahogyan a lustaság feletti győzelmeiről is. Minden szerepénél tartogat valami meglepetést, most pedig elmeséli, mit is keres a PestBeszédnél. Csintalan Balázs PestBeszéd-története következik.

A félelem nagy úr – de Balázs még annál is nagyobb

Balázsnak, vagy ahogy mi ismerjük a klubban, “Balasz”-nak, még a főnöke javasolta, hogy egy coach segíthet neki a fejlődésben. Aztán a coach-nál kiderült, hogy a kommunikációjában, kiállásában szeretne leginkább fejlődni. Nem rejtegetjük, a coach egy régi tagunk, így könnyű volt a Toastmasters-t ajánlania. Azt mondta Balázsnak, elsőre félelmetesnek hangozhat, gondolkodjon hát rajta…

“Sokat nem gondolkoztam rajta, mert akkor biztos nem szánom rá magam, inkább csak eljöttem a következő estre. Valóban ijesztő volt, de amikor beléptem, rögtön befogadó, kedves arcok fogadtak. Ettől persze továbbra is féltem, és haza akartam menni, de azóta sem néztem vissza.”

A csütörtök estéi szabadok voltak, illetve az általa “hihetetlenül kedves, befogadó társaság”-ként jellemzett közösség (melyre nem is számított) tartotta itt igazán.

A  01101011 11000011 10110011 01100100-on túl a szavak dolgoznak

Jelenleg vezető fejlesztőként dolgozik, és elmondása szerint leginkább a kollégákkal való kommunikációban segíti őt a klubeseteken szerzett tapasztalat.

“Kellett tartanom szakmai előadásokat is, amiről jó visszajelzéseket kaptam. A Toastmasters nélkül belegondolni se mertem volna, hogy órákig kiálljak 40 ember elé beszélni. Ezen kívül a kollégáimnak szoktam visszajelzést adni az előadásaikról, van aki már kéri is, de van, akinek csak kéretlenül adom, azt mindenki szereti 😉

Konkrét eset után érdeklődtünk, Balasznak volt is egy emlék a tarsolyában:

Egy projektünk kapcsán, egy komplex rendszert terveztünk meg, a cég IT-s kollégáinak elő kellett adni a megoldási javaslatunkat. Szinte mindenki eljött, 40-50 ember előtt kellett beszélni, 4 órás workshopunk volt, ebből körülbelül a felét én beszéltem úgy, hogy egy részére nem is tudtam felkészülni mert élő gyakorlati bemutató volt. Visszajelzések alapján jól sikerült, a Toastmasters nélkül biztos nem mertem volna ezt az előadást elvállalni. :))”

Szerepei során nincs olyan, hogy ne maradna emlékezetes. Egy-egy hirtelen elsütött poén, vagy szellemes rögtönzési feladat, de netán egy eszköz amit behoz – mindig megnevettet vagy ledöbbent minket. Online estjeink során szavazatszámlálóként is maradandót alkotott, vicces-rajzos eredményhirdető prezentációin azóta is derülünk.

Mindennek ellenére, a felkészült beszéd mozgatja leginkább a kubesteken.

Legjobban beszédet mondani szeretek, sokat kell rá készülnöm, de ettől érzem azt, hogy a leggyorsabban tudok fejlődni. Ehhez kellett egy kis idő, mire beszédet mondtam, előtte gyakran szerettem Ő-figyelő lenni, mert ezzel nekem is sok problémám volt, de így rengeteget tudtam ebben is fejlődni. Már szinte alig Ő-zök a mindennapokban.

Van egy olyan projekt a Tanösvényben, melyben egy kutatás alapján kell beszédet elmondani. Balázsnak ez lett a kedvence – reméljük, senkit nem ér hidegzuhanyként 😉

“A kutatásos projektfeladat kapcsán a hidegvizes zuhany jótékony hatásaira kerestem rá részletesen, és arról tartottam a beszédet. Egyrészt a téma közel is állt hozzám, mert érdekelt, és ekkor aktívan hideg vízzel zuhanyoztam. Szerintem az a beszédem sikerült eddig a legjobban, a téma és az üzenet is jó lett, de sikerült beletenni humoros elemeket, jó képeket, leírásokat – ezekkel küzdök a legjobban általában.”

Toastmasters tervek

Csak feljebb, és feljebb: Balázs látja  a fejlődési lehetőséget, a tanösvényén és azon is túl. Az alábbi gondolatok talán azt is alátámasztják, hogy a hatásos kommunikáció miért iszonyat fontos, még az olyan szakmákban is, ahol alapvetően nem része az elsődleges tevékenységünknek (ilyen a programozás).

“Hiába van meg az ötletem a következő Facebook-ra (nincs 🙁 ) – ha ezt nem tudom eladni. Fejlesztőként dolgozom, ahol legtöbben azt hiszik, hogy a kommunikáció nem fontos, pedig az. Hiába jó valaki szakmailag, ha nem lehet vele beszélni és nem tudja magát eladni. A célom az, hogy egy napon ne csak szakmai tudásom legyen jó, hanem mellette azt szeretném, hogy a ‘soft-skillek’.ben is jó legyek.”

“Én vagyok az IT-s”

Azt gondolnánk, hogy ez a szerep annak, aki nap, mint nap számítógépekkel kommunikál, igencsak testhezálló feladatokat rejt. Balázs viszont kiemelte azt az előnyt is, miszerint így “kénytelen volt” beszédbe elegyedni minél több, meglévő és új taggal, így könnyítve visszatérő kihívásán, az új csoportokba való beilleszkedésen.

Magáról a feladatról így vélekedett: “Én vagyok az IT-s. Nem túl misztikus a feladat, nem kell megijedni, hogy tényleg IT-snak kell lenni a feladathoz. A tagok regisztrációjában és karbantartásában segítem a klub életét, hogy minél gyorsabban bekerüljenek a rendszerbe és tudjanak szerepet vállalni 🙂”.

 

Balasz

Jövendőbeli utódoknak ennyit üzen: 

“Amikor IT-s elnökségi tag lettem, még a jégtörőmet sem mondtam el! Pár hónapja csatlakoztam csak! Ha esetleg új tag lennél is, bátran vágj bele!
A feladat nem bonyolult, attól ne félj, de mégis benne lehetsz a klub vérkeringésében, láthatod, hogyan is működik, és sokat tanulhatsz róla.” 

Legemlékezetesebb TM élmény:  

Van egy pár, de az első alkalmamat emelem ki. Először amikor voltam, volt egy gimnazista srác, aki ‘örökbe fogadott’ – ismeretlen közegben nehezen vegyülök el ugyanis. Ő is akkor volt először, de neki nem voltak ilyen problémái. Odahívott maga mellé és beszélgettünk, egy első alkalmon legmerészebb álmaimban sem mertem volna kimenni rögtönözni. De ő kiment, és a végén megkérdezte, hogy kihívhatja-e a következő embert. Rögtön lesokkolt, hogy úristen, csak ne engem hívj ki. A rögtönzésvezető mondta, hogy ha szeretné, nyugodtan – és ő engem hívott ki, hogy menjek rögtönözni! Meglepő, de kimentem. A srácot azóta nem láttam egy esten sem, a nevére sem emlékszem (nem csodálom, még a saját nevemet is elfelejtettem akkor – anyukámat kellett utána megkérdeznem hogy hogy hívnak), de mégis azzal segített sokat nekem, hogy megadta az első löketet. Utána a következő esteken, már magamtól jelentkeztem a rögtönzésekre.” 

Legyen ez a végszó, és ahogy Balasz, úgy mindenki más is megkaphatja azt a bizonyos kezdő löketet. És ne feledjük: ne gondoljuk túl, mert akkor nem biztos, hogy rászánjuk magunkat! És a félelemtől, bár megszabadulni elsőre nem fogunk, de megtanulunk a befogadó, kedves arcok segítségével túllendülni rajta.

.

A további pestBeszéd-sztorikért kövesd a blogot és facebook oldalunkat!

Szólj hozzá!