Mindenki tét nélkül kipróbálhatja magát és feszegetheti saját határait

Folytatódik a 𝗛𝗮 𝗲́𝗻 𝗲𝘇𝘁 𝗮 𝗸𝗹𝘂𝗯𝗿𝗼́𝗹 𝗲𝗹𝗺𝗲𝘀𝗲́𝗹𝗲𝗺… sorozatunk melyben minden hétfőn egy új tagunk mesél a klubban szerzett tapasztalatairól, élményeikről.

Sorozatunkkal szeretnénk betekintést adni az érdeklődőknek és bemutatni milyen lehetőségek nyílnak meg az újonnan csatlakozóknak a Pestbeszéd klubban és a nemzetközi Toastmasters mozgalomban.

A harmadik részben Csiszár Veronika, klubunk jelenlegi elnöke válaszol három kérdésre.

𝘔𝘪𝘦́𝘳𝘵 𝘢𝘫𝘢́𝘯𝘭𝘢𝘯𝘢́𝘥 𝘮𝘢́𝘴𝘰𝘬𝘯𝘢𝘬, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘤𝘴𝘢𝘵𝘭𝘢𝘬𝘰𝘻𝘻𝘢𝘯𝘢𝘬 𝘢 𝘬𝘭𝘶𝘣𝘩𝘰𝘻?

A Toastmasters egyik legnagyobb előnye, hogy hétről-hétre van alkalom kiállni a színpadra, ahol többek között a nyilvános beszéd- és vezetői készségek elsajátítására van lehetőség. Emellett az egyik kedvenc részem a közösség ereje. Az estek után maradunk és beszélgetünk a hétköznapi történésekről vagy éppen az élet nagy dolgairól. A magyar Toastmasters részeként fantasztikus embereket lehet megismerni, nem csak a PestBeszéd falai között, hanem más magyar- és külföldi klubokban is. Élmény ennek a részesének lenni.

𝘏𝘰𝘨𝘺𝘢𝘯 𝘴𝘦𝘨𝘪́𝘵𝘩𝘦𝘵 𝘢 𝘛𝘰𝘢𝘴𝘵𝘮𝘢𝘴𝘵𝘦𝘳𝘴 𝘮𝘰𝘻𝘨𝘢𝘭𝘰𝘮 𝘢 𝘵𝘢𝘨𝘰𝘬𝘯𝘢𝘬 𝘢 𝘯𝘺𝘪𝘭𝘷𝘢́𝘯𝘰𝘴 𝘣𝘦𝘴𝘻𝘦́𝘥 𝘬𝘦́𝘴𝘻𝘴𝘦́𝘨 𝘧𝘦𝘫𝘭𝘦𝘴𝘻𝘵𝘦́𝘴𝘦́𝘣𝘦𝘯?

A klubtagság egy játszóteret nyit ki a tagok előtt, ahol mindenki tét nélkül kipróbálhatja magát és feszegetheti saját határait minden csütörtökön. A fejlődést versenyek, a mentorprogram, táborok, képzések és a közösség egyaránt támogatják.

𝘛𝘦 𝘩𝘰𝘷𝘢́ 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘯𝘦́𝘭 𝘦𝘭𝘫𝘶𝘵𝘯𝘪 𝘢 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘷𝘦𝘻𝘦𝘵 𝘴𝘦𝘨𝘪́𝘵𝘴𝘦́𝘨𝘦́𝘷𝘦𝘭?

Az elmúlt 3 év rengeteg meghatározó pillanatot tartogatott számomra. Legyen szó táborszervezésről, estek megvalósításáról, versenyen való indulásról vagy éppen egymásért szurkolásról. Azt hiszem nem lesz ez másként a következő évben sem. Vezetni egy lelkes elnökséget, egy kiemelkedő klubot egy ilyen kihívásokkal teli időszakban mindenképpen meghatározó lehetőséget tartogat.

Jól érzi magát az ember, miközben szinte észrevétlenül, hétről-hétre fejlődik

Folytatódik a 𝗛𝗮 𝗲́𝗻 𝗲𝘇𝘁 𝗮 𝗸𝗹𝘂𝗯𝗿𝗼́𝗹 𝗲𝗹𝗺𝗲𝘀𝗲́𝗹𝗲𝗺… sorozatunk melyben minden hétfőn egy új tagunk mesél a klubban szerzett tapasztalatairól, élményeikről.

Sorozatunkkal szeretnénk betekintést adni az érdeklődőknek és bemutatni milyen lehetőségek nyílnak meg az újonnan csatlakozóknak a Pestbeszéd klubban és a nemzetközi Toastmasters mozgalomban.

A második részben Supola Balázs válaszol három kérdésre.

𝘔𝘪𝘦́𝘳𝘵 𝘢𝘫𝘢́𝘯𝘭𝘢𝘯𝘢́𝘥 𝘮𝘢́𝘴𝘰𝘬𝘯𝘢𝘬, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘤𝘴𝘢𝘵𝘭𝘢𝘬𝘰𝘻𝘻𝘢𝘯𝘢𝘬 𝘢 𝘬𝘭𝘶𝘣𝘩𝘰𝘻?

A PestBeszéd egy rendkívül színes és barátságos társaság. Jól érzi magát az ember, miközben szinte észrevétlenül, hétről-hétre fejlődik.

𝘏𝘰𝘨𝘺𝘢𝘯 𝘴𝘦𝘨𝘪́𝘵𝘩𝘦𝘵 𝘢 𝘛𝘰𝘢𝘴𝘵𝘮𝘢𝘴𝘵𝘦𝘳𝘴 𝘮𝘰𝘻𝘨𝘢𝘭𝘰𝘮 𝘢 𝘵𝘢𝘨𝘰𝘬𝘯𝘢𝘬 𝘢 𝘯𝘺𝘪𝘭𝘷𝘢́𝘯𝘰𝘴 𝘣𝘦𝘴𝘻𝘦́𝘥 𝘬𝘦́𝘴𝘻𝘴𝘦́𝘨 𝘧𝘦𝘫𝘭𝘦𝘴𝘻𝘵𝘦́𝘴𝘦́𝘣𝘦𝘯?

A Toastmasters működéséből, felépítéséből következik, hogy a tagok lépésről-lépésre, saját tempójukban jutnak közelebb a nyilvános beszéd világához.

𝘛𝘦 𝘩𝘰𝘷𝘢́ 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘯𝘦́𝘭 𝘦𝘭𝘫𝘶𝘵𝘯𝘪 𝘢 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘷𝘦𝘻𝘦𝘵 𝘴𝘦𝘨𝘪́𝘵𝘴𝘦́𝘨𝘦́𝘷𝘦𝘭?

Az én célom, hogy tényleg a közönséghez szóló beszédeket tudjak írni, és ezeket magabiztosan, természetesen célba juttatni, legyen szó bármilyen témáról.

A fejlődés miatt csatlakoztam, de a jó társaság az ami miatt visszajárok minden héten

Hétfőnként új sorozattal jelentkezünk a facebook oldalunkon és a blogunkon, melyben tagjaink mesélnek a klubban szerzett tapasztalataikról. Reményeink szerint a sorozat betekintést nyújt majd a klubélet berkeibe. Nem titkolt célja, hogy bemutassa milyen fejlődési lehetőség nyílik meg azok előtt akik csatlakoznak a Pestbeszéd Klubhoz és a nemzetközi Toastmasters mozgalomhoz.

Az első részben Csintalan Balázs mondja el miért csatlakozott és miért maradt a mai napig a klub tagja és milyen élményekkel gazdagodott az itt töltött idő alatt.

Miért ajánlanád másoknak, hogy csatlakozzanak a klubhoz?

Az egyértelmű fejlődési lehetőségen túl – a tagok fejleszthetik a beszéd készségüket – a társaság miatt ajánlanám a klubot. A fejlődés miatt csatlakoztam, de a jó társaság az ami miatt visszajárok minden héten.

Hogyan segíthet a Toastmasters mozgalom a tagoknak a nyilvános beszéd készség fejlesztésében?

Támogató közösségben gyakorolhatnak előadásokat. Amikor először jöttem, féltem kiállni a színpadra. Ilyen jó előadók mellett szerepelni félelmetesnek tűnt. Mégis mit fognak rólam gondolni?! De ez a tévhit csakis bennem élt. Itt nincs rossz előadás. Egy biztató közönség előtt tárogathatja mindenki a szárnyait és hétről hétre gyakorolhatja a szereplést.

Te hová szeretnél eljutni a szervezet segítségével?

Úgy érzem már most is sokat fejlődtem, de szeretnék odáig eljutni, hogy feszültség nélkül állhassak ki emberek elé. A szereplés természetesen jöjjön belülről és mások is ezt lássák rajtam.

A PestBeszéd kovásza

Elárulom ennek a bejegyzésnek a történetét. Krisz kérdéseket kapott tőlem, melyekre válaszolt is, egy-két mondatban. A válaszok megvoltak, “pipa” – de ez nem a mi Kriszünk volt. Visszadobtam neki a kérdést: mesélnél kicsit bővebben?

Nos, ez a PestBeszéd-történet kicsit hosszabb lesz az átlagnál. Hosszabb, mert Krisz végül egy búcsúlevélnek megfelelő írást adott nekünk, melyet szeretnék közzétenni – a lehető legkevesebb módosítással.

Minden esetre, alapozás-képpen, adok egy kis hátteret jelenlegi, és lassan volt elnökünkhöz. Tangó, térképek, webes jelenlét akár tágabb informatika, vagy az erdő – ez mind lehetne ő. De személyes kapcsolatok, közösségi energia, szemkontaktus, mélyreható témák – ez is Ő. Malac, “Muszi”, memóriapalota, a házi kenyér és a kovász – a beszédeiből is összerakjuk: ez Miszori Krisztián.

Több, mint három éve PestBeszéd tag, volt már IT-s, tagságis elnökhelyettes is korábban, illetve valahogy mindig segítette a többi szereplőt, amivel csak tudta – legyen az az EasySpeak kezelése, vagy éppen fotók, filmek készítése. Elmondása szerint,  a kíváncsiság hozta a Toastmasters világába, a PestBeszédbe pedig a kihívás sodorta –  itt találta meg a legjobbakat, ahogyan ő fogalmaz.

Szereti az embereket – ezért jár közéjük, mondja el. Minden percben, pillanatban hasznosítja a klubban szerzett tapasztalatait, a beszédkészség szintjén tanultakat. Sőt, már a hobbijai során is: “Már annyira automatikus, hogy észre sem veszem, számomra ez a levegővétellé vált azonossá.” – vallotta be.

Kedvenc szerep?

“A főszerep – azaz a Házigazda! Imádom a társaságot vezetni – olyan vagyok, mint a szőlőinda – befonom a teret, és lehetőségeim szerint széppé teszem.”

Kedvenc beszéd?

“Csula-Albert Andi beszéde, amikor a mellrákról beszélt a 2020-as Klubversenyen. Mi ebben a kihívás? Nem elsírni volt a kihívás magam – miközben hallgattam”.

Kedvenc saját beszéd?

“Sok kedvenc van, elsőre talán az bukkan fel, amikor megpróbáltam a ‘standup’-ot, mert megirigyeltem a Dumaszínház sikereit. Nem könnyű műfaj.”

Toastmasters tervek?

Ha Kriszen múlik, akkor maga a világbéke. 🙂 Azaz a tudásátadás, közösségépítés mindig alapját képezik majd további útjának. “És egy jó fröccsözés a csapattal!” – teszi hozzá.

Legemlékezetesebb TM élmény?

“Amikor a Vanda meglőtte a fülcimpámat a lézerharcban fél méterről 🙂 Nem fájt, na: ne sajnáljatok! Meg, most az jut eszembe, amikor még tiltakoztam az online estek ellen, eleinte. Mert hova lesz az el nem ölelt ölelés? Még nem tudom hova lesz, de biztos, hogy azon dolgozom, hogy behozzam a hiányát.”

És akkor jöjjön az a várva várt levél,mely engem is oly váratlanul ért, mint titeket is fog, várhatóan. 😉

Miért lettem elnök – azaz vezető? 
Mert a PestBeszéd Klub “kovásza” akartam lenni. 

Mi a vezetés?
Számomra szolgálat, a helyzetek türelmes uralása. 

Számtalan szenvedélyes próbálkozás, és elbukott beszéd után váltam azzá, ami mindig is voltam – és azért vágtam bele, hogy ezt a felemelő érzést más is átélhesse. Egyéniben kiteljesedve, betöltve az űrt – de a csapat részeként. “User experience design”, “közösségi marketing jelenlét”, “kommunikáció, mint soft skill”, “gamifikáció” –  dobálózhatunk divatos szavakkal, de a lényeg nem a technikus terminusok mögé bújás, hanem maga a csapat. Mint elnökségi, mint tagi szinten.

Hiszem, hogy a szervezetek felépítése alapjaiban határozza meg egy-egy szervezet erősségeit és gyengeségeit. A vezetési elvem a holokrácia mintájára általam alkotott műszóval – nesze neked nagy szavak – , a “humanokráciával” fejezhető ki. Ne menekülj, megmagyarázom! A csapat dinamikáját szerintem az emberi viszonyok határozzák meg. Ezek pedig akkor működnek igazán jól, ha folyamatosan mélyülnek. A mélyüléshez vezető úton vannak hullámvölgyek és sötét fellegek – bőven. (Mint ahogy rossz filmek nélkül sem láthatunk soha egy jót, ugye?).

A mélyülés sebekkel járhat, ami kockázatos – ezt bátorsággal és bizalommal érdemes felvállalni. Nem hiszek a konfliktusok eltussolásában és a kegyes szépítésekben. Az az állóvíz, melyben nincs mélység, csak a felszín alatt forrongó erők örvényét leplezi el. Érdemes beleállni, és kulturáltan véleményeket ütköztetni – nem azért, hogy igazam vagy igazad legyen, hanem hogy több legyek, – és a partnerem is. Számomra a konfliktus feloldása a konszenzusban teljesedik ki, emiatt tudatosan kerültem a kompromisszumot az elnökségben. Például: nem azért lett a PR olyan erős a Klubban, hogy a nyomtatott Toastmasters újságban megjelentünk hírként Magyarországból elsőként, és még a District díjat is elhozta az éves munkájáért, mert én ezt “akartam” –  hanem azért lett ilyen, mert ilyen csapat jött össze a tavalyi elnökségi választásokon. Nekem csak hagyni kellett kiteljesedni, önmagát megélni mindenkinek. Egy védett, bizalmi térben. Erről szólt a vezetői programom, mely három szóban kifejezhető: érezzük jól magunkat

Ezzel a gondolatisággal “mentünk nagyot” – ez a Klub azért lett ilyen, mert ilyenné tette az elnökségi és tagsági csapatunk. Igen, merülhet fel a kérdés, hogy miért nem tartom magam laissez-faire típusú vezetőnek? Mert van egy erős menedzser bennem, aki ha kell odaáll, és megold. Ez a stabil alap a háttérben végig ott volt. És előtte hosszú évek teltek el, mire eljutottam oda, hogy nem tudott meglepetés elé állítani a klubélet – mert átláttam a működését kívül-belül.

Mikre emlékszem? Arra igazán, amikor valaki kiállt elém, elmondta hogy mit gondol rólam, vagy a véleményemről – és nem csomagolta mézbe a keserűségét – hanem a szemembe nézve kérdezett, kért vagy vitatkozott. Akkor fájt – utólag mégis használt. Van olyan is, hogy nem fáj, sőt: jó! Például, amikor egy beszéd után egy héttel odajön valaki, s elmondja, hogy azóta gyakorolja a hallottakat – mint a memóriapalotáról szóló beszédem esetében – na, ott lehet tudni, hogy az egy inspiráló beszéd volt. 

Mit jelent, hogy nem kerestem a kompromisszumot? Például a csapatépítő összejövetel (a fenti lézerharc) időpontja fél évig húzódott, mire mindenki ráért. Igen, lehetett volna szavazni, hogy kinek mikor jó, csak úgy az lett volna, hogy egyszer a csapat egyik fele, egyszer a csapat másik fele nem ér rá. Inkább a konszenzust kerestem, és megvártam míg mindenki megfelelőnek látta az időt. Hat hónap után, de lett egy közös emlékünk.

Akinek sokat köszönhetek, az Csabi, aki a beszédre motiválás koronázatlan királya. Sokat tanultam Jessitől is, aki szépen vitte tovább a tagságis feladatokat és megismerkedett a tagokkal, még akkor is, amikor csak későn ért be, a munkája miatt. Gyuri, akinek köszönhető, hogy a terem minden alkalommal rendben volt – és a lelkünk is hálás neki, mert mindig mindenkihez van egy jó szava. Csilla, aki a titkári feladatokat inkább olyan Instagram profilra cserélte, örültem neki: így olyan lett, amilyen még nem volt a Klubnak. Sőt, más Klubnak sem! Ott van Andi, aki a PR tervet szorgosan megvalósította, és a végére már profi szövegírókat megszégyenítő módon, a novellaírók igényességével cikkezik a honlapunkon. Vagy nézzük Vandát – neki a pénzügyi vonal lassan indult be, kedvességből vállalta el – de olyan szépen lekezelte, hogy magam sem tudnám jobban. Becsülettel helyt állt Balázs is, aki mentoring rendbe szedését vállalta, és tett érte, amíg ideje engedte. Közben kiderült, hogy más az útja, – immár a céges Klubban terjeszti az igét. Vagy a nagy meglepetés, Balasz, aki IT-sként olyan adminisztrációs űrt töltött be, hogy szinte feleslegessé váltak szerepek: összekötötte a tagságot a beszédekkel, szinte automatikusan működik a rendszer: “Take it Easy & Speak!” Nem volt könnyű az estmesteri pozíciót betölteni, ennek nem volt hagyománya nálunk, Rita időközben más útra tért, és így jött a térképre Attila, aki olyan szépen felgöngyölítette a szerep adta lehetősségeket, hogy azóta is példa nélküli. Enikő pedig végre felszabadult volt Elnökként – erős alapokat hátrahagyva, így a PR támogatása mellett végre a versenyeken is teljesíthetett. Ez a csapat volt az, aki a PestBeszédet nagyszerű hellyé tette az elmúlt ciklusban.

Meg kell említenünk a versenyeket, – ettől tartottam a legjobban. Miért? Nem arról van szó, hogy örökös bajnokunk Hajdu Peti már spininnget oktat, és nem is arról, hogy Szűcs Laci céget vezet. Hanem arról, hogy a versengési motiváció szerintem a hierarchikus szervezetben működik igazán jól, a Klub pedig – tudatosan – a tekintély helyett az emberre fókuszált, – egészen humankratikus lett :). A forma csiszolása mellett a tartalom mélyítésén volt a fő fókuszunk. Szerencsénk volt, mert az első időszakban megteremtődött a szükséges tartalmi alap, és érettebb személyiségek lettek a Klub tagjai. Aztán a versenyszezonra végre tapasztalt és új tagjaink is úgy tudtak fejest ugrani a beszéd- és értékelésversenyek világába, hogy nagyot meneteljelnek a klubközi, majd országos és felsőbb szintek felé. Erre jó alapot adott az Andi-Csilla tandem által szervezett házi versenyünk, mely az országos események színvonalát hozta.

Milyen érdekes színeket vittünk a Klub életébe? Talán a lelkileg leginkább meghatározó volt a halotti beszéd est, melyet a meghitt emlékezés jellemzett. Nyitott szívekre talált az ötlet, hogy emlékezzünk közösen a szeretteinkre, annak ellenére, hogy az elmúlás (sajnos) napjaink egyik legnagyobb tabuja. Aztán kiemelhetjük a Klub szülinapunkat, ahova alapító elnökünk, Zoli, Miskolcról “ugrott át” – vagy a DTM estünket, amikor Ádám elért egy csúcsra, és együtt ünnepeltük. A műhelymunkákban az új szint a non-verbális hatáskeltés mestere, Ildikó hozta el.

Elnökként fontos szerepnek éreztem a reprezentálást, és élveztem is: voltam a testvér klubjainkban, a friss és zsenge evoTalk-ban több műhellyel jelentkeztem, a BBB-ben házigazdának hívtak, s voltunk beszélni is, a Szódában beszélőként, és velük közös karizmatikus workshopot is szerveztünk Imrével. Ráadásul a szabadtéri estünkre, melyet a rozéfröccs jegyében szerveztünk – Dávidot kértem fel a Szódából, hogy levezesse. De elmentem Veszprémbe, Ádámékhoz is, Szegedre pedig elvittük Ildikó műhelyét. A többi lelkes rétorral, más klubokból – pedig a nagyszerű Beszédfesztviálon jöttünk össze – köszi a szervezést, és a táncot! A mára Skylarks-os Viki pedig nekünk adta az “AD forrása” szalagját.

Amire nem számítottam: az a “koronavírus-szituáció”, derült égből villámcsapásként ért a környezeti változás. Sosem felejtem el az utolsó személyes estet, a “lábbal kézfogást”, meg a “namaste”-zést… Meglepő volt az új helyzet, és a körülmények engem teljesen megrémítettek a kezdetekben. Én, az ölelkezős, szemtől-szembeni kontaktust szerető ember, aki a közös szülinapi éneklés meghonosítójaként vonultam be sokak, de legalábbis Csabi emlékezetébe – online estet tartsak, és úgy csináljak, mintha élvezném is? Teljességgel lehetetlennek tűnt. Aztán hamar, két hét alatt átfordult, mára a kedvencemmé vált a Zoom meeting. Nagyszerű újító ötleteket hoztak tagjaink, olyanokat, amivel egy-egy Zoom találkozó sokkal inkább kihasználja az online tér adta lehetőségeket, mint egy személyes klubest. A 400-ik estünk is így valósult meg, ránagyítottunk a Klubra, – közel 50 fővel jelentkeztünk be.

A türelemre szükség van ehhez a fajta viszonyközpontú vezetéshez – ezt tudtam – és megtanultam, hogy többre. És meggyőződtem, hogy egy nagyobb szervezet, a Toastmasters rendszerében is lehet egy Klub önálló “kisbolygó”, akár az átlagnál emberközpontúbb felépítéssel is. 

A nyert szalagjaimat visszaadtam mind, nem vihetünk magunkkal tárgyakat. Az élményeket és a megtanultakat viszont nem veheti el tőlem senki!

Köszönöm a tagoknak, és az elnökségi csapatnak ezt az évet!

Külön köszönöm a mentoráltjaimnak a bizalmat – és minden tanítást:

Ölel: Krisz, 
a PestBeszéd Klub kovásza

Ui.: Az utódomnak érdemes számítani arra, hogy a PestBeszéd ilyen vezetése nem heti egy órás feladat, és itt mindenki önkéntesen tesz vagy nem tesz bármit. A Klub elnöksége egész embert kíván, uralt alázattal. Nehéz, de mégis azt mondom: megéri! Hajrá PestBeszéd és köszi mindent! Folytassuk!

 
received_2445258309043714

A szabad beszédhely már nem közkincs, ha Csabi diktál

Szokocs Csaba

Jobban szólva: nem diktál, MOTIVÁL. Ő az, aki elsőként kérdez rá: be van foglalva a beszédhelyed? Csabi az oktatásért felelős alelnökünk, aki egyben tartja a Tanösvényeket, az estek tartalmi felépítését, és az egyes tagok fejlődését. Ő a mi mackónk: nem csak törődő jelleme miatt, hanem egykori nagyotmondó versenybeszéde okán is – melyben egy valóságos (;)) medvével szekerezett lefele a dombtetőn. 

Szökőcs Csaba PestBeszéd-története következik.

 
A visszajelzés, mint egy beszélő elengedhetetlen szükséglete
 

Nem gondolnánk, de Csabi félt egyedül. Úgy értve, félt egyedül eljönni egy ilyen klubestre, el is hívta magával egyik barátját. Aztán a félelem bizalommá alakult, megtapasztalva a PestBeszéd befogadó közösségét. Elmondása szerint számára a visszajelzés hiánya volt az, ami miatt egy Toastmasters klubba ellátogatott: 

“Szerettem volna gyakorolni a beszédet úgy, hogy visszajelzést is kapok rá. Korábban már sokszor adtam elő a cégünknél, de ritkán kaptam visszajelzést, és éreztem, hogy fejlődnöm kellene. A PestBeszédet azért választottam, mert ez tűnt a legjobb klubnak akkor (és azóta is 🙂 ).” 

A hétköznapi életben Csabi programozóként dolgozik, de valójában ennél többet tesz: vezetőként nem csak szoftvereket, hanem embereket fejleszt, oktatásért felelős alelnökként pedig ezt maximálisan gyakorolhatta, ahogyan a vezetői kommunikációs készségeit is.

“Egyrészt szeretnék segíteni másoknak is megtanulni beszélni, ezért alapítottam egy céges Toastmasters klubot is. Másrészt folyamatosan látom, hogy a vezetőink hogyan beszélnek, mennyit küzdenek vele, nekem sokat segített abban, hogy jobb legyek. Az is segített, hogy látom, hogyan működik “magától” egy non-profit klub, csak lelkesedésből, jobban látom, hogy mi motiválja az embereket, kivel hogyan érdemes kommunikálni.” 

Kedvenc saját beszéd?

 

“Nekem a jégtörőm volt az. Viki keresett meg, hogy elmondanám-e a tervezett jégtörőmet egy versenyen, mint célbeszélő. Azt sem tudtam, hogy ez mit jelent pontosan, de belevágtam. Jól sikerült a beszédem, talán öt vagy hat értékelést is kaptam rá egyszerre a legjobbaktól, nagyon emlékezetes maradt. ” 

Legemlékezetesebb TM élmény

 

Egyértelműen a fordított nap. Én voltam a nyelvőr, és versben kellett felvezetnem a szerepet, miközben jóga pózokat vettem fel… De megbosszultam, mert cserébe Peti és Krisz egész este nyávoghatott, a nap szava ugyanis az ingovány volt, amit visszefelé is lehetett használni 🙂 Szerintem azóta sem nevettem annyit egy esten sem, mint aznap, fantasztikus élmény volt!”

 

Aki nem tudná, a fordított nap az általános értékeléssel kezdődik, és úgy halad visszafelé – így az egyes beszélők, szerepvállalók és értékelők ahhoz alkalmazkodnak, hogy mit mondtak el róluk az előttük (vagy utánuk? ;)) szólók.

csabi

A klubon túl a területi vezetés a következő kihívás

Csabi nem csupán a PestBeszédet vitte előre a teljesítmény útján. A klubunk által is mentorált EvoTalk céges klub alapítójaként és elnökeként kiaknázta a klubok fejlődésének alapszintjét, jöhet egy most egy még nagyobb, több klub fejlesztését érintő kihvás.

“Klub szinten már mindent elértem, amit szerettem volna, régóta elnökségi tag vagyok, idén egyszerre voltam oktatási alelnök a PestBeszédben és elnök az evotalkban. Ez egy elég megterhelő időszak volt, de büszke vagyok rá, fantasztikus sikereket értünk el – volt olyan időszak, amikor két hónapra előre be voltak telve a beszédhelyek. Jövőre viszont kipróbálom magam a District elnökségben is mint Area Director, így a jövőben kicsit eltávolodom a PestBeszédtől – de azért a szívem visszahúz majd párszor, ebben biztos vagyok!”

A szabad beszédhelyek ritkasággá tétele

Csabinak többek között egy előfoglalási rendszert is köszönhetünk. Azaz, ha az Easy Speak-ben nem látunk előre szabad beszédhelyet, feliratkozhatunk nála a várólistára, melyről egy beszéd visszamondása esetében (mely egyébként már egyáltalán nem szokás, de különféle objektív okokból megtörténhet), sorsolni fog a rendszer, hogy ki beszélhet a felszabadult helyen.

Oktatásért felelős alelnökként büszke vagyok arra, hogy sikerült a klubban felpezsdíteni, értékessé tenni a beszédhelyeket. Míg korábban “vadászni” kellett a beszélőket, volt olyan időszak, amikor 2 hónapra előre be voltak telve a beszédhelyek, ezért érdemes volt befoglalni, és nem érte meg lemondani a beszédeket. Ez az elért eredményekben is megmutatkozott, gond nélkül megszereztük az összes pontot, amit a beszédekre lehetett kapni, sőt még többet is.”

csabi-level

Miért és miként érdemes belevágni oktatási alelnökként?

“Azért javaslom, mert itt nagyon látszik a befektetett munka eredménye – ha jól csinálod, a klub pörög, az emberek beszélnek, és mindannyian fejlődtök. Ha nem csinálod jól, akkor… hát maradjunk annyiban, hogy nem fog minden simán működni.”

.

Ha tetszenek a “sztorik”, egyetlen dolgod van: olvass minket tovább! Kövess minket facebookon, ahol mindig megosztásra kerülnek a legújabbak.

Aki elsőként igazít a galléron, mielőtt megszólalsz

suit
Csotar Jessica

A csapat átváltozó művésze, a “Mizu-lány”, akivel első körben szóba elegyednek a kíváncsiskodó, leendő tagok. A tematikus estek koronázatlan királynője, tagságis alelnökünk – ő Jessi, aki most elmeséli saját Pestbeszéd-történetét.

Randiról a színpadra

Jessit még egykori kedvese vonta be a Toastmasters világába, évekkel ezelőtt. A kapcsolatuk bár véget ért, Jessi magával vitte a nyilvános beszéd iránti érdeklődést, és a lezárás után elindult a saját PestBeszéd útján.

“Ádám, az akkori barátom lelkes és eredményes tagja volt a PestBeszédnek. Emlékszem, először az egyik estről jövet hívott el randira. Többször támogattam őt a beszédekre és versenyekre való felkészülésben, de akkor még csak mint hallgatóság és “értékelő”. A kapcsolat azóta véget ért, de sok pozitívum mellett, amit elvittem belőle, a nyilvános beszéd iránti érdeklődés volt, amiről azt éreztem, ha a szakítás után nem vágok bele, akkor soha! És milyen jól tettem! 🙂

 

Jól áll az öltönyöd?

Jessi férfi ruházati értékesítőként dolgozik, és beismeri: legfontosabb eszköze az eladás során a kommunikáció. Így vélekedik az itt tanultak kamatoztatásáról:

“A nyilvános beszéd és a rögtönzés gyakorlása rengeteget segített a magabiztosságom növelésében, az eladás alatt előforduló kifogások kezelésében és hogy élménnyé alakítsam a vásárlás folyamatát a vevő számára. Az értékelések során használt technikákat rendszeresen használom, amikor a vásárlóknak és a kollégáimnak adok visszajelzést. A magánéletemben több megjegyzést is kaptam rá, hogy milyen szépen és választékosan fogalmazok. 🙂

Egy konkrét hétköznapi szituáció felidézése kapcsán Jessi egy családi élményét adta át:

“A családom nem értette, hogy miért töltöm “az amúgy is kevés szabadidőmet ilyenekkel”, mint a klub és a mentorálás, de sikerült egy spontán rögtönzött (védő)beszéddel érvelnem amellett, hogy szeretem ezt csinálni, és hasznom is válik belőle. Azt hiszem átment az üzenet! 🙂

Kedvenc szerep? Naná, hogy a házigazdaság!

“A házigazdaság, hiszen olyankor “kiélhetem magam” és van lehetőségem különféle tematikákkal feldobni a hagyományos estek hangulatát.”

Pl.: 399. Est, Bűvész-est, Alterego-est és az állandó Valentin-estek, melyeket már hagyomány szerint ő tart.

 

Kedvenc beszédéről kérdeztük:

“A ‘Ki vagyok nélküled?’ című, második beszédem, ami arról szólt, hogy mi a négy jele annak, hogy tökéletesen összeilletek a pároddal, rávetítve a legutóbbi kapcsolatomra, aminek vége lett. A kihívást saját magamnak állítottam fel, hiszen az ex-barátomat kértem meg, hogy hadd gyakoroljam előtte a beszédet – ami róla szólt. Ha előtte ment, akkor bárki előtt. 🙂

Mentorként a jövő?

Jessi két és fél év tagság és két év elnökségi szerepvállalás után elkezdett aktívan mentorálni. Már egy jégtörő felkészülésen is túl vannak mentoráltjával, Attilával.

“A hosszú távú célom, hogy ha sikerül valami olyat elérnem az életemben, ami másoknak, akik hasonló célokkal rendelkeznek, hasznos, és le tudja rövidíteni az útjukat, akkor azt képes legyek hatékonyan átadni. Nem titok, hogy közel állnak hozzám a nőket érintő témák, nagy álmom egy olyan alapítvány létrehozása, ami hátrányos helyzetű lányokat segít az útjukon.”

 

A legemlékezetesebb TM élmény:

“Az a szabadtéri est az Alagút Tetőn, amikor először mondtam beszédet a négy falon kívül. Úgy éltem meg, hogy igazán sikerült átadnom magam a beszédnek és felszabadulttá tudtam válni.”

Előnyös, pozitív dolog a Pestbeszéd klub életéből:

“Egyértelműen a közösség. A fő cél, hogy hétről-hétre beszédeket mondjunk, de a hab a tortán, hogy mindezt egy olyan sokszínű társaságban tudjuk megtenni, ahol kölcsönösen támogatjuk egymást és akár az estek előtt és vége után is számíthatunk egymásra.”

Fejlesztendő a klub számára:

“Szerintem az elnökségi szerepek bemutatásán van mit dolgoznunk, hogy jobban bevonjuk a tagokat és jobban meghozzuk a kedvüket a vállalásra, hiszen sokaknak úgy tűnhet hogy ez egy olyan feladat, ami ”már nem fér bele” de ha tehermentesítjük magunkat és egymást azzal, hogy delegáljuk a feladatokat és több mindenkit bevonunk a szerepekbe, akkor kevésbé lenne megterhelő.” 

Jessi_alterego

Tagságisként egy még izgalmasabb klubért

“Egyszer azt hallottam, hogy ha az elnökséget egy testként képzeljük el, a tagságért felelős alelnök a KAR, aki megfogja az új tagokat és megtartja őket a klubban. De a kar szorosan összeköttetésben áll a SZÍV-el, mert azon túl, hogy promótálod a klubot és ellátod a őket minden szükséges információval, a saját tapasztalataid és személyes varázsod adaléka az, ami segíti az érdeklődőket a döntés meghozatalában.”

A varázs biztosítása mellett, Jessit abban is segítette ez a szerep, hogy minél gyorsabban és lényegretörőbben tudja átadni a klubbal kapcsolatos információkat – természetesen, csakis “Jessi”-s stílusban ;).

Tagságist keresünk, itt a reklám helye:

Elnökségi tagként lehetőséged van a klub életét meghatározó döntésekben részt venni és ezzel formálni a közösséget.

Ez a szerep neked való:

– ha a saját márkádon vagy bármi más promótálásán dolgozol, nagyon jó “gyakorlópálya”, hiszen megtanít rá, hogyan tudsz népszerűsíteni egy nonprofit szervezetet az új érdeklődők számára és részt venni azoknak a megtartásában, akik tagokká válnak.

– ha szeretnél fejlődni abban, hogy könnyebben nyiss mások felé, itt rengeteg lehetőség adódik arra, hogy te tedd meg az első lépést és kezdeményezd a kommunikációt. Te vagy az egyik hús-vér kapcsolódási pont a friss érdeklődőknek. Vedd úgy, hogy ez egy egy éves intenzív kapcsolatépítő kurzus, amiből ha odateszed magad, garantáltan sok tapasztalattal és mély emberi kapcsolatokkal távozol! 🙂

 

Ha felszabadultság, akkor nekünk Jessi – ő volt az, aki az elmúlt két évben laza stílusával, egyedien tudta megfogni az új tagokat, valamint tudta biztosítani a nem mindennapi hangulatot egy-egy esten – akár online legyen az, akár élőben. 

.

A PestBeszédben még sok átváltozó művész, fejlődni vágyó személyiség lakozik. Vajon ki miért választotta egy ilyen klub lehetőségeit? Tudd meg a folytatódó PestBeszéd-sztorik rovatunkból! Kövesd a blogot, vagy facebook oldalunkat.

 

Kommunikációval a droid hadsereg élén

software-engineering
Csintalan Balázs

A csapat IT felelőse, az EasySpeak mesterlövésze, minden belépő jobbkeze a regisztrációban, és a technikai akadályok elhárításában. Van sok StarWars feliratú pólója, szeret nekünk a munkahelyi projektcsapat-élményeiről beszámolni, ahogyan a lustaság feletti győzelmeiről is. Minden szerepénél tartogat valami meglepetést, most pedig elmeséli, mit is keres a PestBeszédnél. Csintalan Balázs PestBeszéd-története következik.

A félelem nagy úr – de Balázs még annál is nagyobb

Balázsnak, vagy ahogy mi ismerjük a klubban, “Balasz”-nak, még a főnöke javasolta, hogy egy coach segíthet neki a fejlődésben. Aztán a coach-nál kiderült, hogy a kommunikációjában, kiállásában szeretne leginkább fejlődni. Nem rejtegetjük, a coach egy régi tagunk, így könnyű volt a Toastmasters-t ajánlania. Azt mondta Balázsnak, elsőre félelmetesnek hangozhat, gondolkodjon hát rajta…

“Sokat nem gondolkoztam rajta, mert akkor biztos nem szánom rá magam, inkább csak eljöttem a következő estre. Valóban ijesztő volt, de amikor beléptem, rögtön befogadó, kedves arcok fogadtak. Ettől persze továbbra is féltem, és haza akartam menni, de azóta sem néztem vissza.”

A csütörtök estéi szabadok voltak, illetve az általa “hihetetlenül kedves, befogadó társaság”-ként jellemzett közösség (melyre nem is számított) tartotta itt igazán.

A  01101011 11000011 10110011 01100100-on túl a szavak dolgoznak

Jelenleg vezető fejlesztőként dolgozik, és elmondása szerint leginkább a kollégákkal való kommunikációban segíti őt a klubeseteken szerzett tapasztalat.

“Kellett tartanom szakmai előadásokat is, amiről jó visszajelzéseket kaptam. A Toastmasters nélkül belegondolni se mertem volna, hogy órákig kiálljak 40 ember elé beszélni. Ezen kívül a kollégáimnak szoktam visszajelzést adni az előadásaikról, van aki már kéri is, de van, akinek csak kéretlenül adom, azt mindenki szereti 😉

Konkrét eset után érdeklődtünk, Balasznak volt is egy emlék a tarsolyában:

Egy projektünk kapcsán, egy komplex rendszert terveztünk meg, a cég IT-s kollégáinak elő kellett adni a megoldási javaslatunkat. Szinte mindenki eljött, 40-50 ember előtt kellett beszélni, 4 órás workshopunk volt, ebből körülbelül a felét én beszéltem úgy, hogy egy részére nem is tudtam felkészülni mert élő gyakorlati bemutató volt. Visszajelzések alapján jól sikerült, a Toastmasters nélkül biztos nem mertem volna ezt az előadást elvállalni. :))”

Szerepei során nincs olyan, hogy ne maradna emlékezetes. Egy-egy hirtelen elsütött poén, vagy szellemes rögtönzési feladat, de netán egy eszköz amit behoz – mindig megnevettet vagy ledöbbent minket. Online estjeink során szavazatszámlálóként is maradandót alkotott, vicces-rajzos eredményhirdető prezentációin azóta is derülünk.

Mindennek ellenére, a felkészült beszéd mozgatja leginkább a kubesteken.

Legjobban beszédet mondani szeretek, sokat kell rá készülnöm, de ettől érzem azt, hogy a leggyorsabban tudok fejlődni. Ehhez kellett egy kis idő, mire beszédet mondtam, előtte gyakran szerettem Ő-figyelő lenni, mert ezzel nekem is sok problémám volt, de így rengeteget tudtam ebben is fejlődni. Már szinte alig Ő-zök a mindennapokban.

Van egy olyan projekt a Tanösvényben, melyben egy kutatás alapján kell beszédet elmondani. Balázsnak ez lett a kedvence – reméljük, senkit nem ér hidegzuhanyként 😉

“A kutatásos projektfeladat kapcsán a hidegvizes zuhany jótékony hatásaira kerestem rá részletesen, és arról tartottam a beszédet. Egyrészt a téma közel is állt hozzám, mert érdekelt, és ekkor aktívan hideg vízzel zuhanyoztam. Szerintem az a beszédem sikerült eddig a legjobban, a téma és az üzenet is jó lett, de sikerült beletenni humoros elemeket, jó képeket, leírásokat – ezekkel küzdök a legjobban általában.”

Toastmasters tervek

Csak feljebb, és feljebb: Balázs látja  a fejlődési lehetőséget, a tanösvényén és azon is túl. Az alábbi gondolatok talán azt is alátámasztják, hogy a hatásos kommunikáció miért iszonyat fontos, még az olyan szakmákban is, ahol alapvetően nem része az elsődleges tevékenységünknek (ilyen a programozás).

“Hiába van meg az ötletem a következő Facebook-ra (nincs 🙁 ) – ha ezt nem tudom eladni. Fejlesztőként dolgozom, ahol legtöbben azt hiszik, hogy a kommunikáció nem fontos, pedig az. Hiába jó valaki szakmailag, ha nem lehet vele beszélni és nem tudja magát eladni. A célom az, hogy egy napon ne csak szakmai tudásom legyen jó, hanem mellette azt szeretném, hogy a ‘soft-skillek’.ben is jó legyek.”

“Én vagyok az IT-s”

Azt gondolnánk, hogy ez a szerep annak, aki nap, mint nap számítógépekkel kommunikál, igencsak testhezálló feladatokat rejt. Balázs viszont kiemelte azt az előnyt is, miszerint így “kénytelen volt” beszédbe elegyedni minél több, meglévő és új taggal, így könnyítve visszatérő kihívásán, az új csoportokba való beilleszkedésen.

Magáról a feladatról így vélekedett: “Én vagyok az IT-s. Nem túl misztikus a feladat, nem kell megijedni, hogy tényleg IT-snak kell lenni a feladathoz. A tagok regisztrációjában és karbantartásában segítem a klub életét, hogy minél gyorsabban bekerüljenek a rendszerbe és tudjanak szerepet vállalni 🙂”.

 

Balasz

Jövendőbeli utódoknak ennyit üzen: 

“Amikor IT-s elnökségi tag lettem, még a jégtörőmet sem mondtam el! Pár hónapja csatlakoztam csak! Ha esetleg új tag lennél is, bátran vágj bele!
A feladat nem bonyolult, attól ne félj, de mégis benne lehetsz a klub vérkeringésében, láthatod, hogyan is működik, és sokat tanulhatsz róla.” 

Legemlékezetesebb TM élmény:  

Van egy pár, de az első alkalmamat emelem ki. Először amikor voltam, volt egy gimnazista srác, aki ‘örökbe fogadott’ – ismeretlen közegben nehezen vegyülök el ugyanis. Ő is akkor volt először, de neki nem voltak ilyen problémái. Odahívott maga mellé és beszélgettünk, egy első alkalmon legmerészebb álmaimban sem mertem volna kimenni rögtönözni. De ő kiment, és a végén megkérdezte, hogy kihívhatja-e a következő embert. Rögtön lesokkolt, hogy úristen, csak ne engem hívj ki. A rögtönzésvezető mondta, hogy ha szeretné, nyugodtan – és ő engem hívott ki, hogy menjek rögtönözni! Meglepő, de kimentem. A srácot azóta nem láttam egy esten sem, a nevére sem emlékszem (nem csodálom, még a saját nevemet is elfelejtettem akkor – anyukámat kellett utána megkérdeznem hogy hogy hívnak), de mégis azzal segített sokat nekem, hogy megadta az első löketet. Utána a következő esteken, már magamtól jelentkeztem a rögtönzésekre.” 

Legyen ez a végszó, és ahogy Balasz, úgy mindenki más is megkaphatja azt a bizonyos kezdő löketet. És ne feledjük: ne gondoljuk túl, mert akkor nem biztos, hogy rászánjuk magunkat! És a félelemtől, bár megszabadulni elsőre nem fogunk, de megtanulunk a befogadó, kedves arcok segítségével túllendülni rajta.

.

A további pestBeszéd-sztorikért kövesd a blogot és facebook oldalunkat!

A laborból a színpadra: Szalay Csilla PestBeszéd-története

Szalay Csilla

Csilla klubunk titkára és egyben a PR csapat jobbkeze a 2019/2020-as elnökségi évben. Barátnője ajánlására érkezett a klubba, és mint sokan mások, halogatta picit az első látogatást, de tetszett a helyszín, aztán megtartotta a közösség.

Mi motivál egy biomérnököt arra, hogy fejlessze a nyilvános beszéddel kapsolatos készségeit? Milyen titkárként és Instagram-mágusként résztvenni az elnökségben?

Ebben a blogbejegyzésben az ő mini PestBeszéd-történetét meséljük el. Avagy meséli Ő maga el.

Az indulás

“Az egyik legjobb barátnőm mesélt a Toastmastersről még pár évvel ezelőtt. Izgalmasnak és hasznosnak tűnt a koncepció, azonban akkor és ott el is felejtődött.” kezdi a mesélést Csilla. “Aztán pár hónappal később megint említette, de akkor már PestBeszéd tagként. Javasolta, hogy menjek el én is néhány estre, mert nem csak személyes fejlődésnek tökéletes, hanem szociális szempontból is jó lehetőség.”

A szociális szempont mindenképp győzött, ugyanis elmondása szerint, a helyszín eléggé döntő érv volt számára, de végül a közösség miatt maradt – több klubban is járt már, de nálunk érezte igazán otthon magát.

Az eredmények: választékosabb szókincs, magabiztosabb, letisztultabb beszéd

A személyes fejlődés is elindult, tanösvény- és mentorválasztással. Csilla, végzettsége szerint biomérnök, és jelenleg egy klinikai kutatásokat menedzselő cégnél dolgozik. Azt gondolnánk, ez merően távol áll egy Toastmasters kubban fejlesztendő területektől, de Csilla azonnal megcáfolja ezt:

“… a munkám során szinte napi szinten hasznosítom a klubban tanultakat. Prezentációk során kevesebb töltelékszót használok, választékosabban fejezem ki magam, és magabiztosabb is vagyok. Ugyan a prezentációim 99%-a online történik (és csak az utóbbi hónapokban álltunk át videókra), így is érezhető a különbség.”

Rá szoktunk kérdezni a hobbikra, valamint a hétköznapi életre is. Hiszen gondolataink átadása, érvelés egy szituációban, esetleg asztali köszöntő – ezek mind a beszéd- és rögtönző képességeinket teszik próbára.

“Nincs olyan hobbim, ami különösebben nyilvános beszédet igényelne. De úgy gondolom, hogy a hétköznapi életemre is hatással volt azáltal, hogy jobban át tudom adni a gondolataimat.” – válaszolta Csilla.

PestBeszéd személyes toplista

Kedvenc szerep?

“Egyértelműen a nyelvőr. Nagyon szeretem a magyar nyelvet, mert fantasztikusan kifejező. Rengeteg szinonimánk van, gyönyörű költői képekkel tudjuk színesíteni a beszédeinket. Szerettem ilyen füllel hallgatni a beszédeket – jó néhány estről vannak jegyzeteim a frappáns szóképekről, hasonlatokról.

Úgy érzem, hogy ebben a szerepben én is fejlődtem, újat tanultam, miközben lehetőségem adódott arra is, hogy mások szókincsét és kifejezőkészségét segítsem a meglátásaimmal.”

Kedvenc beszéd?

“Az ötödik beszédem a vezetői készségekről. Koromnál is tapasztalatomnál fogva magamról még nem tudtam volna egy jó beszédet összerakni – még keresem a vezetői utam, még dolgozom az alapkészségeimen, így nem is gondolom, hogy vezető lennék. A nagypapám viszont az volt egész életemben. Nem csak egy cég élén, hanem a család és a közösség élén is. Egyértelmű volt számomra, hogy rajta keresztül tudom igazán bemutatni azokat a vezetői készségeket, amiket kiemelkedően fontosnak tartok. Azonban a nagypapám 2018 májusában meghalt. Kihívás volt a történeteket pontosan összegyűjteni, hiszen az emlékek felidézése kétélű fegyver volt mindenkinek. Emiatt maga a beszéd is nehezebben készült el… de azt hiszem, megérte. Sikerült emléket állítanom az emlékének.”

Csilla legnagyobb kihívását a fenti beszéd jelentette, de beszámolt nekünk egy másik kedvecéről is, a “Hallgatás ára” című, előítéletekről szóló beszédéről. Röviden összegezte annak üzenetét: “aki csendben marad, az cinkosként tartja fenn a rendszert. A napokban megjelenő hírek – elsősorban Amerikából, de sajnos Magyarországon is – túlságosan aktuálissá teszik ezt a témát.”

A Tanösvényen és azon is túl: Toastmasters tervek

Csilla lapvetően nem rajongója az online találkozóknak, az elmúlt hónapokban pedig pont ilyen módon tartottuk az esteket. Nemsokára azonban visszatérünk a személyes találkozókhoz, és Csilla már nagyon várja ezt. Elmondása szerint, bár legtöbbet online prezentál a megbeszélésein, itt a személyesség segít a legtöbbet neki. 

“Alapvetően be szeretném fejezni a tanösvényemet, mind az öt szintet teljesíteni akarom. A klubon kívül pedig törekszem arra, hogy az eddigi fejlődésem ne halványuljon el.”

Pozitív, előnyös dolog a PestBeszéd Klubban:

“A PestBeszéd aktív tagjai között sokan vannak kiemelkedő eredményekkel, így tulajdonképpen a legjobbaktól tanulhat az ember. Saját tapasztalat alapján mindenki nyitott arra, hogy tanácsokkal lássa el az érdeklődőket.”

Fejlesztendő a klub számára:

“Az új tagok bevonása az elején lehetne aktívabb – szociális és szerepvállalási téren is. Tudom, hogy ez az utóbbi időben sokat fejlődött, aminek nagyon örülök.”

Az elnökségről

Titkárként indult, és a PR csapatban is feladatra lelt, Csilla így nyilatkozott az elmúlt elnökségi évről:

“Hivatalosan a PestBeszéd titkárának lettem megválasztva. Úgy gondolom, hogy ez a feladatkör nagyban függ attól, hogy az akkori elnök milyen mentalitású és temperamentumú. Itt elsősorban arra gondolok, hogy Krisz nagyon proaktív és hatékony volt minden szempontból az elnökség alatt, így sokszor az én feladataimat is megcsinálta. Ennek az egyik előnye számomra az volt, hogy betekinthettem a PR-ba is, ami mindig is érdekelt. A titkári feladatkört tényleg projektmenedzsmentként lehet a legjobban definiálni. Segít a feladatok mérföldkövekre bontásában, felelősök kijelölésében, határidők meghatározásában. Ez nem csak a PestBeszédet segíti, hogy a megfelelő irányba haladjon az év során, hanem a titkár magán- (célok, napi rutinok) és professzionális életében is kamatoztatható. A PR-on belül elsősorban az Instagramért feleltem, és nagyon hálás vagyok, hogy betekinthettem ebbe a részbe. Érdekes tapasztalat volt, hogy mennyi munkát igényel a megfelelő elérés és a konzisztens Instagram feed.”

Megkérdeztük, mit mondana jövendőbeli utódjának, miért érdemes jelentkezni erre a pozícióra?

“A titkári szerep szerintem tökéletes bárki számára, aki szeretné átlátni a klub teljes működését. Elsősorban támogató szerepkörnek nevezném, így azoknak is ideális lehet, akik nem szeretnének rögtön hatalmas felelősséget venni a nyakukba. Tényleg az élet minden területén hasznosítható készségeket fejleszt azáltal, hogy projektmenedzsment szemléletet ad.

Elnökségi tagnak lenni pedig több szempontból is megéri. Megtapasztalható, hogy milyen egy nonprofit vállalat vezetése. Szorosabb kapcsolat alakítható ki más klubtagokkal. Hosszútávon a nemzetközi színtérre is be lehet törni és tapasztalatokat szerezni. Személy szerint azt is élveztem, hogy különböző nézőpontok és vezetési stílusok ütköztek a gyűléseinken – ez jó tanulási és fejlődési lehetőség volt.” 

A  legemlékezetesebb

Csilla volt az idei klubversenyünk szervezője és házigazdája, elmondása szerint pedig ez jelentette a legnagyobb élményt, hogyha még stresszes is volt a szervezési időszak:

“A legemlékezetesebb élményem az idei háziverseny. A szervezése egy stresszes időszak volt, még utolsó perces változtatásokkal is. De maga az esemény hatalmas siker lett, és a PestBeszéd életében hosszú évek után indult mind a négy kategória (értékelés és beszéd magyar és angol nyelven). Természetesen ez nem sikerült volna egy támogató elnökség és szuper tagok nélkül, akik nem csak minőségi beszédeket hoztak nekünk, de szerepeket vállaltak, figyelmesen hallgattak és szurkoltak, energiát fektettek az estbe.”

.

Köszönjük Csillának, hogy őszintén válaszolt kérdéseinkre, valamint további sok sikert kívánunk a Tanösvényén! Az Ő története hasonló lehet, vagy épp különbözhet több PestBeszélő történetéhez képest.

Szeretnéd megsimerni mindet? Figyeld a blogunkat, hamarosan következik az újabb PestBeszéd-sztori!

Csilla szervezo